Crépuscules
"A Crépuscule zongorára komponált művek. Minden Crépuscule-nak megvan a maga története, és így a saját dallama is. A Crépuscule azért jött létre, mert a késztetés olyan zene megírására jött létre, amely általában sötétet és világosat is tartalmaz. Ihlette többek között F. Chopin és C. Debussy, ezek a művek néha melankolikusak, ugyanakkor ösztönzőek és energikusak.
)
Egy Crépuscule megírása becslések szerint 40 és 320 óra közötti aktív időbe kerül, figyelembe véve a heti 40 órás munkaidőt. De a Crépuscule elejétől a végéig néha hónapokig vagy évekig tarthat a kreatív (gondolkodási) idő tekintetében.
)
Véleményem szerint a crépuscules „személyes köszönet” mindenkinek, beleértve magamat is, hogy meghallgathatom, élvezhetem és inspirációt meríthetek, vagy esetleg eljátszhatom önmagát."
A Crépuscules meghallgatható a Soundcloudon és egy-két hét múlva több médián is.
)
Pontszámok itt vásárolhatók meg
)
Crépuscule no.1
A nappalok sötétek és hidegek. A reggel későn jön, és a fény nem tart tovább a kívánatosnál. A szitálás betölti a légkört, és úgy tűnik, mindenki saját magától függ, hogy bent van-e, bent van-e a barátokkal és a családdal. Amint tudjuk, ősz van, vagy tél. Bármi is legyen, kevés a tapasztalat. Még most is, amikor nap van ezen a hétköznapi napon. Bár már sötét van, a nap mintha lemenne valahol, láthatatlanul a felhőtakarón keresztül, és egyre hidegebb van. Csendesen csöpög az eső, széllökés nélkül, és anélkül, hogy bárki észrevenné, a zongora lágy hangja komoran és visszafogottan szólal meg. Egy pillanatra még a szomorúság magányos csendje is a remény és a béke jele. Egy pillanatra kellemes volt a borzongás, és úgy éreztem, hogy az élet létezik, hogy éljek, hogyan fordulhat el a világ mindenki mozgása szerint. Félénknek lenni azáltal, hogy időben félénk, elfogadásra találni világszerte. Ahol egyetlen nyelv sem telepedhet meg, ahol egyetlen nyelv sem törődhet azzal, hogy az idő is megáll egy pillanatra.
Crépuscule no.2
Az elpusztulásból elpusztulva létezhet azon, ami senkinek eszébe sem jut. A távolban az akadályok ellenállása figyelmen kívül hagyja a szavak csomagját. Ahol a részek áthaladnak a korábbi és későbbi tanuláson, bárhol is jöjjön, a csobogó víz automatikusan találkozik vele, így neked és nekem is az a fontos, hogy együtt lenni, anélkül, hogy együtt vagyunk, együtt legyen, mert senki sem tudja, hogy együtt. nélkül van vele, de nélküle nélküle.
Crépuscule no.3
Lám, kezd derengeni. Elkezd kérdezni, hogy kiről vagy miről, és táncolni kezd az esőben. A vizes ruha, a nedves láb és a csípős hideg ellenére mindenki azt énekli: "I love you!"
)
És ez így van, és nem kevésbé, mert akárhogyan fordul is a világ, nincs reggel éjszaka, nincs nap reggel nélkül, és nincs este nappal nélkül. Még az éjszaka sem létezhet este nélkül, még az óra ketyegése sem létezhet idő nélkül. Még a szavak sem létezhetnek betűk nélkül, még az élet sem gyónás nélkül. Hogy elviselhető legyen, az kerül valamibe, de ingyen is és semmiért, mert mindenki együtt van. Emberekkel vagy anélkül, társsal vagy anélkül, mindennek ellenére mindenki és mindenki szabadon van, önmagától és attól, amit az ember akar és szabad, mindenkitől és mindenkitől ezen a világon.
Crépuscule no.4
Szia! Tessék! A legszebb dolog, ami a földön mozog, a legszebb, amit apád vagy anyád kapott! Szeresd első látásra a tiédet és az övékét is. Mindenkinek megadatott, minden az örömért van. Mindenki által adott, minden ott van az Ön számára. Tudatosítsd, hogy soha vagy senki nem felejti el, hogy ott vagy, egy gyönyörű példány, egy üdvözlő ajándék itt és most, a mindennapokban és azon túl.
Crépuscule no.5
Nos, miért olyan szomorúak a szemek? Rossz állapotban volt a tested? A hosszú napok miatt, attól, hogy mersz-e vagy sem, ez a sok kérdés miatt, amit a tudásod olyan hangosan kiált? Gyerünk, gyerünk. A tudás megoldása gyorsan feledésbe merül, ha nem mindegy, hogy fúj a szél vagy rossz az idő. Beszélgess mással, mondd el, hogy régen milyen jó móka volt, és hogyan mentek össze a dolgok, ahogy most is, mert a rendezés nem hasonlít a déjà vu-ra.
Crépuscule no.6
Nem könnyű megtalálni azt, ami alig ismeri magát, de minden erejével arra kérik, hogy megvalósítsa: önmagadat. Ez az általános lét javát szolgálja. Mert akárhogy is néz ki, minden problémára van megoldás. Ha nem is létezik, akkor is, ha minden szó rossz, ha a létra minden nyoma eltűnt, és ha erősebben esik is, mint amennyit a vízesés okád, mindig van remény.
Crépuscule no.7
A remény pedig az, ami a tudatosságban, az emberben, az állatban és a lélekben keletkezik.
Crepuscule no.8
A víz folyása, a boldogság folyása.
Crépuscule no.9
A Crépuscule no.9-en dolgozva rendkívül energikus voltam. Ellentétben a lassabb részekkel. Egy bizonyos sors, amelyet minden zongorista megélt. Elnyomja saját energiáit, hogy nyugalomba tudjon uralkodni. Ez minden bizonnyal olyasvalami, ami a Crépuscule no.9 elején tündököl, és minden bizonnyal minden zongorista tud kapcsolódni hozzá. Kétségbe ejt, hogy tetszik-e ennek a munkának a második része, a „gyorsabb minimalista rész”. Bár azon a véleményen vagyok, hogy nem teljesen illik a műhöz, de a kompozíciót tekintve elégedettebb lehet, ha ezt a művet rendeltetésszerűen, a többi Crépusculával összhangban hallgatják. Nagyon kellemes játék.
Crépuscule no.10
Egy bizonyos szabványtól való eltéréshez érdemes nagyobb hangsúlyt fektetni a dinamikára. Bár enyhe elégedetlenséggel nézem konkrétan a mű elkészültét, mégis kellemes játéknak tartom, éppen amiatt, hogy egy nagyobb dinamikus játék látható (és hallható). Nem sok mélység érzékelhető a történetben, és a munka befejezése előtt csak az általam megírt „még” Crépuscule-t tapasztaltam meg, pedig az új (újra)munkák kidolgozásától még messze vagyok. A munkával kapcsolatos negatívabb gondolatok ellenére a műnek még mindig masszív formája van, és ennek örülök.